Bár itthon az akkut kollektív amnézia igen népszerű intézmény, talán még emlékszünk arra, hogy a baloldal egyetlen aduja és kampánystratégiája az előző ciklus végén az "Önök nem rendelkeznek programmal" frázis mondóka szerű gyakoroltatása volt. Mondhatnánk, hogy más nagyon nem volt a kezükben, hiszen az MSZP kormányzásának utolsó két éve egy -- reméljük -- minden tekintetben megismételhetetlen fiaskó volt, azért mégsem ártana megkockáztatni, hogy talán kicsit erősebben kellett volna kongatni a vészharangot.
A Fidesznek ugyanis volt koncepciója, nem is egy. Óriási hiba volt mind a mostani ellenzék -- tehát a komplett nem-jobb oldal, bármi is az, és bármit is jelent most jobboldalinak lenni -- mind az emberek részéről, hogy egyáltalán képesek voltak feltételezni, hogy egy levegőbe beszélő kóklerrel paroláznak. Nem, kérem szépen. Nagyon is határozott elképzelései voltak a Fidesznek.
Az idea, hogy a Fidesz egyik elsődleges célja egy olyan olyan jogi környezet kialakítása, amely lehetővé teszi, hogy a következő választások után hatalmon maradjon (illetve hatalmat tudon gyakorolni) szinte már lerágott csont, a kormányalakításuk óta minden ezt erősítő rendelkezéssel kapcsolatban ettől hangos a nem kormánypárti sajtó. Annyit talán érdemes itt hozzáfűzni az elmúlt két év eseményeihez, hogy a kezdeti kaotikus -- bocsánat a szóért -- gányolás, amit a kormányzás végezni látszott, természetesen a legkevésbé sem ad hoc cselekvésekből állt. Ne feledjük, hogy a Fidesz egy maximálisan technokrata, autoriter berendezkedésű szervezet, amelynek élén egy borzalmasan tehetséges politikus áll. Lehet -- és kell is -- vele ideológiailag ellenkezni, de lenézni semmiképp nem lehet. Ezt talán most már az ellenzék is megtanulta. Teljesen bizonyos, hogy nem lesz többé párt Magyarországon, amelyik választáskor cukrászdában töltené a szavazatszámlálást.
Egy másik kormányzati koncepció ugyan nyilvánvalóan összefügg az előbb leírtakkal, azoknál azonban jóval félelmetesebb. A kétharmados többséget és a hatalom megszilárdítását ugyanis lehetne jóra is használni. Igen, jóra. A "jó" relatív fogalom -- kinek mi, ugyebár. Nos, ideje lenne belátni, hogy ami társadalompolitikai szempontból történik, az nem jó. Sőt, rosz. Továbbmegyek: kétségbeejtő, felelőtlen és veszélyes. A felelőtlenségre egy későbbi cikkben térnék vissza, egyelőre arról szólnék, hogy mi állhat a Fidesz intézkedéseinek a hátterében.
Nagyon sötétek a perspektívák. A gazdaságpolitika teljes egészében alá van rendelve a politikai és társadalompolitikai elképzeléseknek. Sem a tandíj bevezetése, sem az egykulcsos SZJA nem a gazdaság érdekeit szolgálták elsősorban, de nem is a lakosságét. Elindítottak viszont egy olyan folyamatot, amelyet ha nem fordítunk vissza, magyarország társadalmi térképe csúnyán átrajzolódik. Ma már szinte közhelyként ömlik a médiából, hogy eltűnőben a középosztály, nő a szegénység, a milliárdosok pedig ugyanúgy gyarapodnak, mint eddig; de mit jelent ez pontosan?
Azt jelenti, kérem szépen, hogy egy tudatos társadalmi szegregáció zajlik éppen. Nem a szó passzív jelentésében, miszerint létezik különbség társadalmi osztályok között, hanem aktív értelemben: a kormány jogszabályokkal és gazdaságpolitikai eszközökkel tervszerűen szegregál. Egy teljes társadalmi osztály fog eltűnni a süllyesztőben, ami nem úgy fog végbemenni, hogy a középosztály fele felemelkedik, a másik fele meg lesüllyed, hanem úgy, hogy az egész lecsúszik egy szépen karbantartott lejtőn. A felsőosztály ugyanis nem akar a javain osztozni, mert az egyértelmű lecsúszást jelentene számára. A javak mennyisége ugyanis bár nem szabályozott, korántsem végtelen. A középosztály egyszerűen csak szépen átadja javait a felsőosztálynak. Ha ugyanis valahol több van, akkor máshol kevesebb.
A felsőoktatást is megreformálják. Drága lesz a képzés, amit az alacsony jövedelműek nem engedhetnek majd meg maguknak, így a társadalmi elit, tehát az értelmiség kizárólag a gazdasági elit tagjaiból kerül majd ki. Ellenzik a hasznos nyelvek közoktatását, valamint erős kampányolás folyik a kétkezi munka mellett, a számítógépen végzett munkát pedig valami homályos semmittevésnek, nyugati imperialista luxusnak tekintik. Ezek eredményeképp létrejön majd egy óriási, viszonylagos szegénységben tartott, műveletlen, idegen nyelvet nem beszélő társadalmi réteg.
Mielőtt összeesküvéselméletet kiáltanának egyesek, nem árt megjegyezni, hogy ez nem holmi gonosz ámokfutás a kormány részéről. Ez ugyanúgy stratégia része, mint minden más eddigi intézkedés. A cél egy kétkezi munka végzésen kívül másra képtelen réteg létrehozása. Mivel a középosztály eltűnik, óriási szakadék lesz a két megmaradt társadalmi réteg között. Ez eleve szinte a nullára csökkenti a mobilitás lehetőségét, amit az oktatás szegregálása csak elmélyít. Magyarra fordítva eltűnik annak a lehetősége, hogy a szegény ember fia felemelkedjen, ha okos. Tetszik érteni? Oda születtél, oda is halsz meg, opció pedig nincs.
Hát lesz itt kérem szépen abból a sokat hangoztatott kétkezi munkából, nem is kevés. Mert hogy a magyar ember másra nem lesz alkalmas, az bizos. Nyelvet most sem beszél, 10-20 év múlva pedig még ennyire sem fog. Informatikházoz így is kevesen konyítanak valamicskét, akik meg igen, úgyis elhagyják az országot hamarosan a többi valamirevalő szakemberrel együtt. Aki pedig itt marad, majd dolgozik gyárakban, vagy a földeken. Mert a mezőgazdaság és az ipar becsülete visszaállításának eszméje, amit a hivatalos propaganda áraszt magából, az pontosan ezt jelenti. És ha ide gyárak települnek majd, hogy kvázi kelet-európai kis Kína legyünk, akkor nem csak egy réteg szakad majd le, hanem egész Magyarország. Megint.
No comments:
Post a Comment