Sajnos nem tudom értelmezni a hallgatói hat pont koncepcióját. Szerintem nincs neki. Az első pont a felsőoktatás teljes reformáját követeli. Mit jelent ez tulajdonképpen? Ezzel hogyan ülne le hallgatók képviselete tárgyalóasztalhoz akárkivel? Az most mellékes, hogy nem fog, mert a kormány ebbe maximum akkor megy bele, ha valemilyen módon az ELTE szenátus el tudja érni, hogy beszívárogtassa a HaHa tagjati a BTK HÖK-be, de ez a hat pont nesze-semmi-fogd-meg-jól. Nem forradalom. Még nem.
Amikor én egyetemre kezdtem járni, ugyanazok voltak a problémák a felsőoktatással, mint ma: nem adott konvertálható tudást, mert bebetonozott dinoszaurusz tanszékeken tanították a hatvan éve megkövült semmit. Annyi embert vettek fel az egyetemekre, amennyi diplomásra az ég világon semmi szükség nem volt. Hogy honnan várta mindenki a megoldást? A kormánytól, nyilván. Valamit tenni kell, mondta mindenki.
Csakhogy ez nem ilyen egyszerű. A felsőoktatás vízfejéhez senki nem mert hozzányúlni, mert az egyetemek autonómiáját nem szabad bántani, ugye. Az egyetemek pedig természetesen egyáltalán nem próbálták meg korszerűsíteni képzéseiket, úgyhogy maradt minden a régiben. Közben szakember hiány lett Magyarországon, egy festő-mázoló 5000Ft-os órabérrel szétkeresi magát, mert hiány van belőlük, felsőfokú végzettséggel pedig wizzairnél call centeresek az fiatalok. A diploma már-már az érettségi szintjén van, sima titkárnői álláshoz is diploma a követelmény, ráadásul mindegy milyen. Mindegy. Mindegy mit tanultál, bejártál-e órákra, csak legyen meg az a kurva papír. Jó ez? Dehogy jó.
Ezekre a problémára a kormány mindenképp megoldást kínál. Csakhogy nem jót. Illetve ahonnan nézzük. Annyi diplomás lesz, amennyire az országnak szüksége van, elvégre ő fizeti az egyetemeket, tehát hadd mondhassa meg, hogy mire akar fizetni. Ez világos. Mert azt tisztán kell látni, hogy a felsőoktatásnak az a formája, ami itt az elmúlt 20 évben működött, luxuskiadás, amire sok egyéb mellett most egyáltalán nincs pénze az országnak.
A jelenlegi felsőoktatás nem szolgálja sem az állam, sem a mi érdekeinket, mert sokba kerül, mert a diplománk gyakorlatilag nem ér semmit, nem lehet vele normális kereseti lehetőséggel helyezkedni gyakorlatilag bármilyen munkakörben, mert az egyetemen, vagy főiskolán szerzett tudásunk alig konvertálható, általános műveltségünk pedig a béka feneke alatt. És persze mindezt az állam fizeti, úgyhogy az általa favorizált - és persze politikai ideológiától elnehezedett - lusta reform szempontjából még meg is érthető, hogy itthon akarja tartani az embereket, mert az állam nem kapja vissza a befektetett pénzt az EU-tól, vagy az USA-tól. Márpedig befektet, nem is keveset.
Az európaiság lépcsőjén azonban két dolgot nem ártana az emberek fejébe verni. Az egyik a fent említett konvertálhatóság. A konvertálható tudás azt a fajta tudást jelenti, ami nem csak arra hasznosítható, amit a szakunk neve jelöl, hanem szükség esetén másra is. Ma már nem létező intézmény a teljes szolgálati idő egyetlen munkahelyen való letöltése. A munkaerő-migráció folyamatos, vállalkozások alakulnak és szűnnek meg, folyamatosan fluktuál az egész gazdasági élet itthon és külföldön is. Ebből - és még sok más - szempontból nincs is már értelme az országhatároknak. Be kéne ezt látni fent is, és lent is.
A másik fogalom az államhoz fűződő viszony. Amikor állami támogatású szakokról beszélünk, akkor ugye tudjuk, hogy azt az adófizetők szponzorálják. Amikor társadalombiztosításról, felosztó-kiróvó nyugdíjrendszerről van szó, akkor ugye tudjuk, hogy az szintén az adófizetők pénze. Társadalmi kiadások szintjén az állam mi vagyunk. Eleink, utódaink, szomszédaink, honfitársaink, tehát az a két és fél milló ember, aki itt ma adót fizet.
Tehát amikor amellett kardoskodunk, hogy ne szűnjön meg a szakok állami támogatása és ne legyen tandíj, akkor feketén fehéren azt mondjuk, hogy mi hajlandóak vagyunk áldozni a felsőoktatásra. Mi, adófizető polgárok hajlandóak vagyunk arra, sőt követeljük, hogy a tőlünk beszedett adóból tartsák fenn az egyetemeket. Illetve pontosítok, a Hallgatói Hálózat mondja ezt, nem a lakosság nagy része.
Annak, hogy a HaHa üres frázisokat fogalmaz meg, ez a hátulütője. Így semmi esély nincs arra, hogy az átlagpolgár, akinek a legfőbb problémája most az, hogy tudjon enni adni a gyerekének, nem igazán tud azonosulni a hallgatók követelésével. Számukra ez nem más, mint diákcsíny, ahol ráérő iskolások törik a borsot bárki, most éppen az állam orra alá.
Fel kéne ébredni. Ha nincs minőségi (valóban megreformált, konvertálható tudást adó) felsőoktatás, akkor nincs felemelkedés, nincs kiút a válságból. Csak a minőségi felsőoktatás tudja biztosítani a társadalmi rétegek közötti átjárhatóságot - a mobilitást - ami nélkül csak egy új-arisztokrata elit gyerekei fognak egyetemre járni, arra pedig semmi garancia, hogy azok okosabbak, tehetségesebbek, szorgalmasabbak, mint más ember gyereke.
Éppen ezért a követelések gyermekded megfogalmazása ellenére igenis muszáj a hallgatók pártján lenni. Igenis muszáj belátni, hogy szükség van a felsőoktatásra, hogy szükség van államilag - tehát általunk - támogatott, jó képességű hallgatókra. És igen, mindenképp szükség lenne arra, hogy aki csak teheti, jelenlétével is támogassa tevékenységüket, hogy az tényleg több legyen múlandó diákcsínynél, amit sem mi, sem a kormány nem vesz komolyan, és így eredménye sem lesz. Pedig nem ártana.
No comments:
Post a Comment