Jogászoktól ments meg, uram

Áder Jánosnak nem volt más választása, mint hogy az elfogadott alkotmánymódosítást aláírva visszaküldje az országgyűlésnek. Áder János pedig, mondta önmagáról, törvénytisztelő, jogkövető állampolgár, hát hogy ne lenne akkor pláne sőt jogkövető köztársasági elnök.

Eddig ez nagyon szép dolog. Nyilvánvalóan ha valamilyen hirtelen elmezavar által vezérelve úgy dönt, hogy a menet most megáll - egyrészt Orbán bajuszos kiterjesztéseként hogy döntene ő akármiről is, másrészt nyilván óriásit lepődött, amikor meglátta hogy mik kerülnek az alkotmányba - azonnal úgy zavarták volna el, mint a huzat.

Az az indok, amellyel saját maga igazolja döntését, hogy márpedig neki jogszerűen kell ellátna feladatait, egyfelől gyáva kibúvó (lenne, ha feltételeznénk, hogy megengedi magának, hogy véleménye legyen), másfelől pedig újabb ragyogó tanúbizonysága annak, hogy itt nem egy népet képviselő emberekből álló kormány, hanem egy kormánynak álcázott jogászhadsereg van hatalmon. Ráadásul még csak nem is országgyűlés, hanem egy párt, de ez most mellékes.

Egy olyan garnitúra, amelynek tagjai jogszabályok fogalmazásán és értelmezésén kívül a világon soha semmit nem tanultak, és így természetszerűen azt hiszik, hogy a jog keretein és fogalomtárán kívül nem is létezik más alapja egy társadalomnak. Nem értik, hogy az alaptörvény nem csupán papírra leírt jogszabályok halmaza, és ezáltal csak egy jogtechnikai eszköz, hanem elsősorban erkölcsi normák fogalmazványa. Olyan erkölcsi normáké, amikkel kapcsolatban van valamiféle konszenzus  a nyugati társadalmakban. Olyan erkölcsi normáké, amelyek a békés együttélést, és ezáltal az adott társadalom működését hívatottak szavatolni.

Ne feledjük, hogy éltek emberek a jogállamok létezése előtt is. Sőt, állatok is élnek a mai napig jogállamon kívül. Minden fajnak magától kialakul egy társadalmi berendezkedése és habitusa. Az ember azóta nem számítja magát állatnak, hogy öntudatot adott neki az evolúció (vagy a jóisten, ahogy tetszik). Azóta át tudja gondolni, hogy mik azok a normák, amik annak a társadalmi csoportnak a fennmaradását szolgálják, amelyben él. Ez kis létszámű törzseknél valóban a puszta túlélést jelentette. Nem véletlenül létezik altruizmus, nem véletlenül nem ölnek az emberek agyba-főbe a legkisebb vita esetén. Nem érdekük, mert a csoport fennmaradását az önzés és az együttműködés egyensúlya biztosítja.

Így volt ez mindig. Önkérnyuralmak, sötét középkor, bármilyen politikai berendezkedés idején erre megvolt az igény, a társadalom szintjén legalábbis. Ugyanezeket a normákat foglalja írásba a keresztény vallás tíz parancsolata. Itt, nyugaton ugyanis a keresztény erkölcs az, ami alapján néhány évszázada a társadalom szerveződik. Emellett persze léteztek a világi törvények is, hogy az uralkodó érdekeit, földszerzési vágyait is lehessen valahogy érvényesíteni. (Én leírtam, tehát akkor így van, mosom kezeimet, nem tehetek róla, hogy kötelező érvényű rád.)

Aztán jött a felvilágosodás, az egyházak, vallások szépen lassan elvesztették befolyásukat, volt egy kis átmenet a monarchiák és a demokrácia között, és megkérkeztünk napjainkba, ahol (bürokratikusan legalább is) kizárólag világi törvények rendezik a társadalom működését - kénytelenek, mert az ember nagy tömegben sajnos egyrészt nem mindig ismeri a gentlmen's agreement fogalmát, másrészt ki tudna megjegyezni ennyi szabályt - morálisan pedig, nos, semmi. 

Egy, a társadalomban helyét megtaláló ember nem azért nem öl, mert azt az írott törvény tiltja. Azért nem öl, mert felfogja, hogy ha ezt ő megteszi mással, vele is megtehetik, tehát jobb az, ha alkalmazkodunk a másikhoz, a szűkebb és tágabb csoporthoz, amelynek részei vagyunk. Ugyanezért nem lopunk, vagy tartunk fontosnak olyan emberi jogokat, mint az élethez, vagy a szabad véleménynyilvánításhoz való jogok. Ezek alapvető társadalmi elvárások, amiknek magától értetődően veti alá magát mindenki. (Aki meg nem, azt a törvények és a kiszabható szankciók sem tartják vissza, ugyebár.)

Éppen ezt nem képesek felfogni az országgyűlésben ülő jogászdroidok. Ezt, hogy a jogrendszer nem egy logikai játék egy adott platformon, ahol a két tényező - a törvények és az alkotmány - közti kommunikáció csak technikai jellegű, tehát a szabályokat bárhogy tudom változtatni, ha nekem éppen úgy felel meg. Mert az alkotmány a törvények morális alapjait foglalja magába. Erre van kitalálva. Ezért van elkülönítve a törvényektől. Ezért áll felettük. (Vagy alapként alattuk, ahogy nézzük.) Ezért nem szokás játszadozni vele. Ezért van alkotmánybíróság, ami ezért független. És pont emiatt ijesztő az új alkotmánymódosítás.

Ijesztő, mert az társadalom laikus, nem jogász rétege számára azt sugalja, hogy nem csak a társadalom működésének részleteit szabályozó törvények változhatnak, hanem az azok alapjául szolgáló morális alap is. Az a morális alap, ami így nem tudja ellátni funkcióját, hiszen megszűnik annak lenni, ami. Azt az érzetet kelti, hogy bármikor, bármilyen célból átnyúlhatnak a fejünk fölött - mert nincs egy biztos erkölcsi egyetértés, amire számíthatunk - hogy velünk bármit meg lehet csinálni, amit mi viszont nem tehetünk meg másokkal. Mert az alkotmány erre volt biztosíték. Arra, hogy bárki legyen is hatalmon, az ne lehessen akármit az emberekkel.

Ijesztő azért is, mert olyan mechanizmus hozta létre, amely nem tud önkritikát gyakorolni. Adjuk meg a bizalmat a Fidesznek, és mondjuk azt, hogy amit most tesz, az célravezető. Ha nem is jó, de legalább gyorsan születnek a sürgő, rövidtávon célravezető döntések. Semmi garancia nincs azonban arra, hogy ezek a törvények négy, öt, tíz év múlva is kellenek majd. Vagy ne adjuk meg a bizalmat, és számoljunk azzal, hogy rossz az irány és egy-két éven belül kipukkad a lufi. Mi történik akkor, kedves Fidesz? Hogyan fogja akkor a mindenkori kormány kivenni az alaptörvényből azt, amit Önök odaraktak? Nem igaz, hogy nem fogják fel ésszel, hogy az ilyen rendelkezéseket azért nem szokták az alaptörvénybe írni, mert ezeknek a változtatására bármikor szükség lehet. Mindezt 2013-ban, amikor a gazdasági és politikai folyamatok, és úgy általában a társadalmi berendezkedés, percenként változtatnak irányt.

Valamint ijesztő azért is, mert abból, hogy a kormány nem ismer más tényezőt, mint a jogot, én speciel arra következtetek, hogy pl. Orbán Viktor azért nem lop és nem gyilkol, mert a törvények tiltják. Nem pediglen azért, mert az az erkölcseibe ütközik. Mint ahogy a demokratikus értékek is csak  addig számítanak neki, ameddig a törvények elérnek, tovább nem. Így persze érthető a gumihát és a (most éppen) ál-demokrata karó, ami a két lábon állását teszi lehetővé. Érthető, csak nem megnyugtató.

Persze lehet az alkotmányra úgy tekinteni, mint most a Fidesz teszi. Így azonban az alkotmány elveszti erkölcsi jelentőségét. Így a nép nem lehet büszke az alkotmányára, mert az így nem a népé, hanem a Fideszé. Így az alkotmány csak egy lesz a többi törvény közül. Magyarországnak tehát mostantól jogilag ugyan van alkotmánya (egyre hosszabb), csak éppen társadalmilag nincs. Bravó, Viktor.

Ugyanemiatt köztársasági elnökünk sincs. Persze, jogilag van. Ellátja azt a funkciót, amit a törvények előírnak. Az a funkció viszont, ami miatt a köznyelv a köztársasági elnököt a "legnagyobb közjogi méltóságnak" nevezi, kiüresedett, mert nincsen semmilyen tekintélye a köztársasági elnök hivatalának.  A köztársasági elnök nem reprezentálja az államot. A kormányt reprezentálja. Arra pedig ott van a kormányfő. Áder nyugodtan kiköltözhetne a Sándor Palotából és hazamehetne, mert az aláíró funkciót onnan is el tudná látni. Sőt,  csak ezért nem kell egy egész intézményt fenntartani, oszolhat a gittegylet. Elég egy pecsét is.